Ment a tanakodás, hogy ha már ennyi napot töltünk Madridban, akkor kicsit távolabbra is jussunk el a környéken, nade hova? Az útikönyvek javasolták San Lorenzo de el Escorialt, Toledot, Segoviát, és még sok minden mást is. Végülis a legelső lehetőséget választottuk, felpattantunk hát a vonatra (vagy inkább HÉV-szerűségre), és utaztunk kb 60 km-t.
A helyről annyit érdemes tudni, hogy a régi spanyol királyok monostora, palotája, és ami a legjobb az egészben: nagyon kellemes, hegyekkel körbevont völgyben helyezkedik el. Bizonyára a régi lakók is jól érezték magukat a friss levegőn!
Körbejártuk a palotát kívülről, aztán belülről - rengeteg értékes festményt őriznek odabenn. Voltunk mindenféle titkos kamrákban, a pincében ha jól emlékszem, kínzóeszköz-kiállítást láthattunk. Ezen kívül megnéztük a San Lorenzo de el Escorialhoz tartozó kápolnát is.
Utána sétáltunk egy nagyot a palotához tartozó kertben, ami inkább parkká vált, ahogy távolabb értünk. Már a környező hegyek és szép felhők látványáért is megérte elmenni ide - csodaszép volt! Íme, a bizonyíték:
A kirándulás után Madridba visszaérve megettük az utolsó spanyol paellánkat,
majd Berni fényképezkedett a kedvenc lila fényű épületével,
végül az estét megint a Sol téren zártuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése