Talán folytatódott a sztrájk, kitudja, de a busz 40 perc várakozás után sem akart jönni. Megpróbáltam a közeli kávézóban kideríteni, hogy mi a helyzet; de egyrészt nem beszéltek igazán angolul, másrészt szerintem életükben nem ültek még buszon, mert a menetrendet sem nagyon tudták értelmezni. Mindensetre az egyik olasz srác nagyon segítökész volt, felajánlotta, hogy bevisz minket a belvárosba - nagy szerencse, mert így megspóroltunk egy órányi cipekedést. Elöször kivittük a csomagunkat a reptér melletti csomagmegörzöbe (szerencsére Bergamoban már közlekedtek a buszok), hogy ne kelljen egész nap magunkkal hurcolni. Ezután folytattuk az óváros meghódítását, megtaláltuk a második siklót is, ami még feljebb vitt, a várba. Innen csodálatos 360 fokos kilátás nyílt végre; nemcsak a városra, hanem a környezö hegyekre is.
Sétálgattunk egy kicsit odafönt, majd leballagtunk - sokat pihenve, mert megint nagyon meleg volt; jól jött volna egy kis csobbanás a hideg tengervízben (persze ha lenne a közelben). Ezután már nem akartunk nagyon messzire menni, mert féltünk a buszközlekedés bizonytalanságától. Ezért a helyi parkokban üldögéltünk és szórakoztattuk magunkat: például megettünk fél kiló fagyit :) Azt hiszem, ez kicsit sok volt kettönknek, vagy legalábbis eléggé szenvedtünk utána.
Kiutaztunk a repülõtérre, elõször összeszedtük a csomagokat, majd körbenéztünk a helyi plázában. 9-10 körül elfoglaltuk helyünket a "hotel terminál"-ban: a bergamoi repülõtér várótermében. Ahogy telt az idõ, egyre gyûltek az emberek, és éjfél körül már szinte mindenki megágyazott magának - hasonlóan tettünk hát mi is. Jó sokan voltak, akár egy diákszálláson.
Nem mondom, hogy kényelmes volt az alvás, de azért néhány órát szerencsére sikerült pihennünk. Hajnali 4 körül felkeltettek mindenkit, azután már át lehetett menni az ellenõrzésen és várhattuk türelemmel Rómába induló járatunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése