Most a medinában található Kasbah negyed felé vettük az irányt, ahol a Tombeaux Saadiens-et néztük meg. Itt főleg a boltíves kőkapuk és a híres arabok sírjai volt az érdekesség.
Délutáni programként ismét a soukokban kóboroltunk, megint hatalmas céllal: Tamás papucsot keresett. Mert nagy divatja van ott a helyiek között a bőrpapucsoknak, lényegében mindenki abban járt. Mindenféle színben pompázót lehetett kapni, amik közül nekem a sárga tetszett a legjobban, így hát néhány helyen bepróbálkozva egy kis alkudozás után sikerült beszerezni a tökéletes marokkói sárga papucsomat :)
Persze Berni is megkívánta a papucsozást, szóval folytattuk a kalandos várárlást. Ez már nem volt olyan egyszerű, mert lila színű női papucsot kerestünk, amiből nem volt olyan hatalmas választék. Több kereskedőnél előfordult, hogy amikor látta, hogy a saját áruja között nem találunk megfelelőt, átirányított egy kedves ismerőséhez, ahol biztosan van. Végül kb az 5. helyen megtaláltuk a megfelelő színű és csúcsosságú lila papucsot. Kezdődhetett az alkudozás! Itt már több tapasztalatom volt, így az eladó által ajánlott ár negyedét javasoltam, hogy annyiért elvinnénk. Kedvesen elbeszélgettünk az eladóval, miközben ő arról akart meggyőzni minket, hogy Magyarország bizonyára nagyon gazdag és nem érdemes ilyen apróságokon spórolni; mi pedig azt próbáltuk elhitetni vele, hogy szegény turisták vagyunk, akik a vacsorára szánt utolsó filléreken inkább egy szép papucsot keresnek :) Végülis fél óra társalgás után nyélbe ütöttük az üzletet, és vidáman ballagtunk tovább új kincseinkben.
Sikerült rábeszélnem Bernit, hogy kipróbáljuk (vagyis csak én) a másik híres marrakeshi specialitást, a csiga-levest. A Dzsemma el Fna téren gyülekeztek délutánonként kiskocsikkal a csigások; és bárszékeken körbeülve lehetett kiszürcsölni a sós-savanykás főtt csigákat.
Sötétetédskor leültünk megpihenni egy kávézó-teázóba, természetesen egy finom mentateára.
A kuszkuszos-tazsimes vacsora után és a szállásra visszaérkezve felmentünk a tetőteraszra kipihenni a nap fáradalmait és összegezni a marrakeshi kalandokat; hiszen ez volt az utolsó esténk ott. Nekem nagyon tetszett a város hangulata, mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el a kihagyhatatlan Dzsemma el Fna-ra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése