Malaga 3

Kedden "hegyet" mászni indultunk: elsö célpontunk a Gibralfaro kastély volt. Kicsit késön sikerült csak elindulni, így a legnagyobb délihöségben kellett felmásznunk, ezért eléggé kitikkadtunk, mire feljutottunk a dombtetöre. Vettünk egy közös belépöt a várba és az Alcazabába (ez egy közeli mór erödítmény romja). A kilátás persze gyönyörü volt a városra és a tengerpartra, jól megnéztünk mindent. Ebédeltünk egy közeli parkban: fokhagymás kétszersült + camambert + fekete olivabogyó volt a szatyros menü. Délután bóklásztunk egy kicsit az Alcazabában, felmásztunk minden lehetséges várfalra.



Megejtettük a szokásos strandolást egy kis helyi Sangriával kombinálva. Este elmentünk misére, mert ezt még vasárnap akartuk volna, de nem sikerült olyan hirtelen templomot találni... azért jobb késön, mint soha. Szokatlanul bensöséges volt a mise: a pap a mise elött mindenkit üdvözölt, kezet fogott, cseverészett; a "Béke veled" résznél pedig a spanyolok körbecsókolták a teljes rokonságukat. Utána ettünk egy hatalmas adag paellát (rizs, polip, rák, nagy és kicsi kagyló serpenyöben megfözve), majd megállapítottuk, hogy este 10-kor ezt már talán nem kellett volna. Ja, mert a spanyoloknál a nap beosztása kicsit el van tolódva hozzánk képest: reggeli 9-10 körül, ebéd délután, vacsora leghamarabb este 9-kor; legalábbis a tengerparti éttermek és bárok forgalma erösen ezt mutatta. Szóval még az sincs elkésve, aki 11-kor indul vacsorát keresni.