Körbenéztünk a helyi piacon, ahol tengerparti város miatt sokféle halfélét is lehetett volna venni - mi maximum zsebre rakhattuk volna, mert megsütni nem nagyon tudtuk. Sokféle gyümölcs és virág közül lehetett válogatni, de sokféle esküvõi köszönõajándékot is árultak, amiket jól megvizsgáltunk (persze mi már ezen úgyis túl vagyunk).
Mászkáltunk a belváros utcáin, megnéztük a központi Függetlenség teret:
Ebédeltünk finomat (rántott ráklábacskák + hal), majd kibuszoztunk az óceánpartra fürödni. Persze elõtte betévedtünk egy kis várba, ahol megnéztük a katonai kiállítást.
A strandon kellemes volt az idõ, az óceán vize viszont kimondottan jegesnek tûnt: még 5-10 perc úszás után is le akart fagyni a lábunk (igen, olyan volt, mint amikor télen fázik), mindenesetre azért a vizes hûsítés mindig jólesett.
Estefelé szokás szerint könnyed sétára indultunk.
Közben a Douro folyón átívelõ hidakat tekingettük meg. Mivel a folyó két oldalán a part elég magas, a hidakat is jó magasra építették, szóval elég tériszonyos érzés volt átmenni rajta, de kár lett volna kihagyni a csodás kilátás miatt. A város metrója néhány éve épült, helyenként föld alatt, máshol föld fölött megy villamos-szerûen. A folyón is az egyik hídon át vezet az útja, ahol kétoldalt járda van kialakítva, szóval a metróvonal mellett lehetett átsétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése