Egy turistainformációnál megkérdeztük, hogy merre találjuk a legközelebbi mosodát -> elküldtek minket a város másik végébe. Csodálkozva kérdeztem, hogy nincs-e közelebb, de nem nagyon tudtak segíteni. Szóval megkerestük a távoli mosodát, nagy nehezen meg is találtuk, de kiderült, hogy ez olyan beadod és kimossák / vasalják; mi pedig önkiszolgáló mosodát kerestünk. Bóklásztunk tovább a városban, hátha találunk egy csábító mosógépet, de sehol semmi. Persze nézelõdtünk közben mindenfélét:
Mivel jól eltelt a nap a keresgéléssel, úgy döntöttünk, hogy a szálláson kimosunk pár cuccot, amit Berni meg is tett. Aztán közben rájöttünk, hogy aznap még nem is ittunk reggeli kávét, pedig a portugál kávék nagyon finomak (az útikönyv szerint), szóval gyorsan bepótoltuk az elmaradást, hogy felébredjünk kicsit:
A mosodakeresés miatt vettünk napi buszbérletet, és mivel ezt jó alaposan ki akartuk használni, kibuszoztunk az óceánpartra körbenézni. Persze a bérlet csak a város legbelsõ kerületére szólt, ezért gyalogolnunk is kellett még sokat, de mindenképp megérte, mert gyönyörû szép naplemente mellett fogyaszthattuk el vacsoránkat.
Hazafelé a Douro folyó melletti sétányon ballagtunk, ez is kellemes nézelõdéssel telt.
Ja, azt nem is írtam, hogy az út végét busszal tettük meg. Ennek a busznak a végállomása elvileg a szállásunk közelében volt, de 3 térképpel a kezünkben sem sikerült kitalálni, merre is kéne menni. Szóval hulla fáradtan bóklásztunk a sötét éjszakában, de aztán szerencsére néhány fiatal észrevette, hogy nagyon el vagyunk tévedve, és megmutatták a jó irányt. Tényleg kb 2-3 utca volt csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése