A marrakeshi taxizás sikerén felbuzdulva arra gondoltunk, hogy Casablancában is így próbáljuk megközelíteni a szállást - na ez nem volt a legjobb ötlet így utólag. Már ott gyanús volt a dolog, hogy a címet nem nagyon tudta értelmezni elsőre a sofőr; de egy kollégájával történő konzultáció után úgy tűnt, hogy azért menni fog. Beszállás előtt megbeszéltük a tervezett árat is. Menet közben sorra magyarázta, hogy miért pont a Hotel Centralba akarunk menni, amikor ő sokkal jobb szállodákat tud ajánlani - ekkor már sejtettem, hogy fogalma nincs, merre kéne menni: és tényleg elvitt egy olyan környékre, ahol volt pár szálloda, és javasolta, hogy válasszunk közülük. Bosszúsan kiszálltunk; de fizetés közben kitalálta, hogy mivel ketten voltunk, ezért a kialkudott ár dupláját kéri. Ez az ötlet nekem nem tetszett annyira, szóval leraktam a pénzt a hátsó ülésre, és menekülőre fogtuk az irányt. Egy darabig még kiabált utánunk; de akkor már rég mással voltunk elfoglalva: egy 4 milliós metropolisz közepén fogalmunk sem volt, merre vagyunk. Az sem sokat segített a hangulatunkon, hogy a közelben épp egy lángokban álló házat láttunk. Egy darabig még reménykedtünk, hogy a taxis legalább jó környékre vitt, de hamar kiderült, hogy senki nem hallott még a keresett szállásunkról. Nagy nehezen, mobiltelefonos térkép segítségével sikerült megsejtenünk az irányt, amihez az itteni medinán kellett végigsétálni. Nagyságrendbeli eltérés volt Marrakesh-hez képest: pont az óváros nyomornegyednek tekinthető utcáit találtuk meg, nemhiába írták az útikönyvek, hogy csak akkor menjünk arra, ha nagyon muszáj. Meg is kaptam Bernitől többször, hogy miért kellett pont ebbe a városba jönnünk. Mivel már legalább egy órája cipeltük a csomagunkat, nem akartuk a fél várost megkerülni, inkább rövidítettünk volna. Bevetettem minden francia tudásomat és tájékozódó képességemet, szóval sok-sok kérdezősködés és eltévedés / visszafordulás után azért megtaláltuk eredeti szállásunkat.
Nagy volt az öröm, amit kipakolás után egy frissítő mentateázással és a jól megérdemelt vacsorával ünnepeltünk meg.
Ebben a városban nem voltunk olyan bátrak, hogy sötétedés után sokat bóklásszunk az utcán, ezért inkább felmentünk a szállás tetejére nézelődni. Szerencsénk volt, mert magasabb volt a környező épületeknél ezért jó messzire el lehetett látni - itt figyeltük meg először Marokkó legnagyobb mecsetét, amiről a város híres. Éjszakánként fénycsóva világít a minaretből Mekka irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése