Második napunkon sok látnivalót céloztunk meg, de először egy izgalmasabb képet mutatnék, amit már több útifilmben is láttam: a fűszerárusok előszeretettel készítenek színes csúcsos kúpokat, amik valamilyen furcsa módon nem burulnak szét:
Szóval a célunk a Bahia palota volt, ami a 19. században készült különleges termekkel, dekorációkkal, mozaikokkal, és minden szépséggel.
Megnéztünk egy romosabb palota-maradványt is a közelben, a Palais El Badi helyet. Mire ideértünk, már 12 után járt az idő, vagyis erősen elkezdődött a hőség, és szorgosan kellett árnyékot keresnünk. Pont a kőfalak között ez nem volt egyszerű feladat, de azért megoldottuk. Maga a palota izgalmas volt, nézelődtünk a régi maradványok között, valamint a tetőről körbekukkoltunk az egyébként lapos városon.
A főtéri narancslézés után visszavonultunk a szállásra (másodszorra azért már könnyebb volt odatalálni, de a sikátoron száguldó biciklisekkel, motorosokkal, csacsisokkal, és tömeggel azért küzdeni kellett). Sziesztáztunk egy kicsit, mert a délutáni 40-50 fokot nem bírtuk volna.
Estefelé nekiindulva azért még így is kemény feladat előtt álltunk: a száraz forróságban, amikor a kőfalak is egyre inkább verik vissza a Nap által egész addig sugárzott hőt, még a levegővétel is nehézkes.
Aznap már nagyon vállalkozó kedvűek voltunk, ezért nekivágtunk a bazársoroknak, a soukoknak. A lényeg annyi, hogy a medina labirintusában bóklásztunk, és próbáltuk megkeresni a különböző mesterségek képviselőit. Mert az áruk egy részét itt helyben állítják elő; persze a kereskedelem sokkal nagyobb rész. A bolyongás és eltévedések sorozata közben többször előfordult, hogy egy árus keresztbe állt előttünk, hogy addig nem mehetünk tovább, amíg nem vásárolunk nála valamit; olyan is volt, hogy valaki halkan a fülembe súgta: "Do you need a lamp?"; és persze minden kisgyerek szerint épp rossz irányba haladtunk, de egy kis zsebpénzért ők szívesen megmutatták volna a helyeset. Nagyon izgalmas volt belemerülni ebbe a forgatagba, az eltévedések után meg mindig visszajutottunk valahogy a Dzsemaa el Fna-ra.
Az egyik teraszon elfogyasztottunk egy finom mentateát: a helyiek azt vallják, hogy a melegben inkább forró italt érdemes inni, mert az többet segít mint a jeges üdítő. Szóval közben néztük és csodáltuk a teret: a kígyóbűvölőket, a majomtáncoltatókat, a néger táncosokat és mindenféle vándorszínészeket.
Gyakoroltuk az alkudozást is, Berni választott magának egy szimpatikus hennázóasszonyt, és kapott egy szép mintázatot a kezére:
Este pedig következett a várva várt lacikonyhás vacsora, ezúttal Berni kóstolt nyárson sült húsokat, én pedig a kuszkusszal próbálkoztam. Végül egy éjszakai frissen facsart narancslével zártuk a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése